A slide.com, amelyen a képeim nagy része volt, a következő üzenetet küldte: 

"A slide.com 2012. március 6-án bezárta kapuit és többé nem érhető el. Ha szeretne többet megtudni a változásokról, akkor kattintson ide! Köszönjük az évek során adott minden támogatását."

A kattintson ide helyen azt ígérte, elérhetem a képeimet, átmenthetem, persze nem...Reklám azonban van bőven....

Ráadásul a blog adminisztrációs felülete is megváltozott, nem tudtam kitenni semmit.....Persze, türelem, meg kell azt is tanulni....Ok. 

Most újra próbálkozom, hátha sikerül!

Hátha mégse megy el a kedvem örökre a blogolástól. Pedig lenne bőven mit írni.......

Akkor hajrá, most teszek egy próbát! 

Amikor április 17-én /!!!!/ ezt a címet adtam a következő fejezetnek, nem gondoltam, hogy lustaságom megint arra vezet, hónapok telnek el, amíg újra írásra bírom magam és ennél többet is ki tudok magamból hozni.

Vicces a dolog, mert pár hete folytattam, de eltűnt....:)...

Lassan újra itt a tavasz.

Nagyon sok minden történt. Sajnos nem jegyeztem le érzelmeimet, a történéseket, benyomásokat. Ezek nagy része már el fog veszni, pedig akkor, ott, fontosak voltak.

A legjobb, hogy végre van egy kis munkám. Két kedves svájci családnál dolgozom. Takarítok. A sok itthon ülés után végre valami rendszeresség az életemben! Az egyik család a hirdetésemet olvasta, így keresett meg. Itt két pici - 2 és 4 éves gyerek van. /Nicolék/ A másik család pedagógus házaspár. :) /Mariannáék/ A hölgy ott tanít, ahol németül tanulok. Amikor a csoporttal gyalogtúráztunk a Gäbris hegyre, ő is kísérte a csoportot. Összebarátkoztunk. Majd augusztusban megkeresett, nem sért-e meg vele, ha felkér, segítsek neki. Azóta a védő angyalommá vált. Számtalan ügyes-bajos dologgal fordulhatok hozzá, segít. Sőt, ha gondom van, ő ajánlja fel, hogy mellém áll, oldjuk meg közösen! Nagyon sokat tanulok tőle.

 Nehezen zökkenek vissza az írásba. Nem jönnek a gondolatok. Nem erőltetem. Jó éjt, majd folytatom.

Tegnap úgy döntöttem, hogy befejezem az erdei madarak etetését, mert már találnak természetes körülmények között is eledelt. Összesepertem a magokat, amit kiszórtak, Laci leszerelte az etetőt.

Délután, vasalás közben óriási madár kiabálást hallottam. A bentiek nem lehettek, mert ugye mellettem voltak...:) Kilopakodtam az erkélyre, ahol férjem olvasgatott. Mit látok? Egy vöröbegy ül a korláton, szemben Lacival és vele veszekszik. Nem hittem a szememnek. Az etetőt még nem vittük le a pincébe, az erkélyen volt. A madár odament és kereste benne a magokat. Kereste a földön, ahová ki szokott potyogni.....Mivel nem találta, ráripakodott Lacira, aki mozdulatlanul ült és vigyorgott.

Amikor a madár észre vette, hogy én is ott vagyok, kicsit még méltatlankodott, majd elrepült. Mi pedig szégyenkezve visszatettük az etetőt......

Ma is sokan látogatták. A vörösbegyet nem láttam. Talán ő volt a küldött....:)))))
 

Sajnos a vörösbegyről nincs képem....

Autó, jogosítvány nélkül nem túl jók itt a kilátások. Főleg, ha dolgozni akar az ember. Szinte kötelező. Itt igen koros emberek is vezetnek. Úgy látom, sokkal biztonságosabb a közlekedés, mint otthon. Nem kultúráltabbak az itt élők, csak nagyon keményen büntetik a legapróbb kihágásokat is. Rengeteg a trafi. Már "sikerült" nekünk is belefutni kétszer is annak ellenére, hogy férjem szinte kényesen vigyáz a sebesség korlátok és minden szabály betartására. Utóbb 80 helyett 91-gyel ment. 5-öt elengedtek, tolerancia határ. 6-ért 100 frankot fizettünk. :) :((((

Nekem az tetszik a legjobban, hogy a gyalogátkelő helyen maximálisan biztonságban vagyok. Megállnak az autók. Persze nem lépnék le óvatlanul, de nem hiszem, hogy elütnének....Történt olyan, hogy egy tizenéves kis srác a csoda tudja honnan jött, ott termett és átszaladt előttünk. Szerencsére Laci nagyon figyel....

No én ilyen dolgoknak nem vagyok kitéve. Tömegközlekedem. Ronda szó, de találó. Ha a szomszéd városba átmegyek - 6 km, mint otthon Palota-Pét, vagy Inota-Palota - a munkaügyi központba, vagy német nyelvtanfolyamra, akkor busszal utazom. Itt is fél óránként vannak járatok. Van helyi közlekedés is, postabusszal. Ez olyan kicsi, mint az otthoni inotai járat este...  Alig utaznak ezeken. Főleg olyan idős emberek, akik valamiért nem vezetnek, vezethetnek....A csúcs időben pedig a diákok közlekednek velük oda és vissza.....Ez utóbbi csak a másik városba utazásnál tapasztalható. :) Helyben nem jellemző. A diákokat vagy kocsival viszik, vagy sétálva kísérik az iskoláig. Persze csak a kisebbeket. És mennek is értük. Ha nem a szülő, akkor egy ouper. /Óper - gyermek nevelését segítő, általában hölgy./

Van még néhány, számomra szimpatikus dolog, amit most megosztok.

Első alkalommal már elcsodálkoztam, hogy a sofőrnek mindenki köszön. Amikor leszállnak az utasok, akkor is. Hangosan. Természetesen ő is elköszön tőlük. Igaz, a busz olyan CITARO típusú, ami otthon is van. Nem csuklós. Arra nincs igény, annyian itt nem közlekednek vele. De ennek családias a hangulata.

Az emberek csendesen normálisan utaznak. Beszélgetnek, kedvesek. A diák korú gyerekek itt csak fejhallgatóval hallgatnak zenét....Persze felszálláskor kiveszik a fülükből.....Szívesen ismerkednek, szólnak egymáshoz, idegenhez is az erre lakók.

Ha idős, mozgásában korlátozott ember, anyuka gyerekekkel, babakocsival száll fel, addig nem indul el a sofőr, amíg ők biztonságosan el nem foglalják a helyüket. Talán tudja, hogy könnyen kibillenhetnek egyensúlyukból, ha ő elindul...Lehet, hogy ő is utazott már úgy, hogy két karon ülő gyereket vitt? Vagy csak empátia....Ki tudja.

A legnagyobb meglepetésem eddig az volt, hogy az egyik megállóban kerekes székben ülve várt a buszra egy viszonylag fiatal nő. Hátra húzódott, hogy le tudjanak a többiek szállni. Aggodalom és bizonytalanság nyomát sem láttam rajta. Amikor mindenki leszállt, a sofőr mellett állt egy férfi - talán ismerős és váltottak néhány szót - hátrajött, az ajtónál lenyitott egy fém lapot, ami a járda és a busz között a kerekes széknek adott szabad utat. A hölgy felgurult rajta, fiatal ember visszatette, előre ment. A hölgyet megvárta a sofőr, hogy elhelyezkedjen a kocsijával, rögzítse azt. A hölgy hangosan közölte, hol szeretne leszállni.  Majd tovább indultunk. Leszállásnál ugyanez játszódott le visszafelé, a fiatal ember nélkül. A sofőr jött hátra és tette az utat járhatóvá......És azt hiszem, nem fizetett a jegyért a szóban forgó hölgy......

Hát ez nagyon meghatott. Ami érdekes volt, nem is az, ami történt, hanem ahogyan. Olyan méltósággal, olyan természetességgel, hogy az lenyűgözött engem. A hölgy nem izgult, hogyan fog leszállni, megáll-e a busz, lesz-e aki segít neki....Olyan türelmes és toleráns volt mindenki, amit otthon nem tapasztaltam meg.

Egyik volt tanítványom a Facebookon egy reggeli iskolába utazásakor azt a megjegyzést küldte a hírfolyamba, hogy a "nyanyák miért most utaznak..." Hát kívánom neki, hogy ő már ilyen nyugalmas, toleráns környezetben legyen nyanya.....

Mindaz, amit leírtam Bischofszell és Amriswill között történt. Nem tudom, hogy nagy városokban is ilyen idilli-e a helyzet.

Ezért is érzem itt jól magam.

Töredelmes vallomással tartozom: nem csak azért nem írtam mostanában, mert lusta vagyok, hanem mert más dolgokkal foglalkoztam. Például a Facebook játékaival sokat játszottam. /Farmolgattam..../Amíg ez nem következett be - :) - addig esténként, amíg az álmaimra vártam, blogot írtam. De a játékok eltereltek. Szégyenlem, de így volt..... A fenti közösségi oldal más része is nagyon elvonta a figyelmemet, mert könnyen és gyorsan kezelhető. Fénykép azonnal feltölthető rá, még telefonról is rögtön ott a világhálón a legfrissebb történés nyoma....Ezért pedig meg kell dolgozni. Na, de most vége! Megemberelem magam és folytatom. Mert van mivel, bőven. Félek azonban, sok dolog már örök homályba vész, nem fogok emlékezni pontosan, mikor, hol, mi történt, milyen élmények, hatások értek. Ilyenkor sajnálom a butaságot, amit elkövettem...

Látszólag ez a blog bejegyzés korábbi, mint a bűnbánó, de nem! Amint a dátumból látszik, már neki futottam egyszer, de csak a címéig jutottam. Ez is március 18-án hajnali egy körül született.

2010. augusztus 1-e óta vagyok itt. Akárhogy is nézem, bőven eltelt a fél év. Nagyon bizakodó voltam, amikor ideértem. Azt találtam ki, hipp-hopp lesz nagyobb lakás, tartózkodási engedély, munka. Hát ez a tempó napról-napra lassult.....Főként a munka. Már minden egyben van ahhoz, hogy dolgozzam. Sokszor kerültem nagyon közel ahhoz, hogy talán néhány nap és kezdhetek. De nem. Be kellett látnom, nem rohan értem Svájc. Így hát nekem kell mennem. Eleinte elküldtem néhány állásra a pályázatot és vártam. Mára már ott tartok, hogy minden napra jut egy küldemény. És várok.:) Nyugtat mindenki, lesz lehetőségem, ne türelmetlenkedjem.

Három hete járok német nyelvtanfolyamra. Először egy olyan csoportban voltam, ahol velem egykorú mamókák voltak. Köztük olyan is, aki 32 éve él itt, Svájcban.  Nem is értettem, miért kell neki tanfolyam. Aztán, amikor írásra, olvasásra került sor, rájöttem......A németországi tanárnő javasolta a tanóra végén, menjek át egy csoporttal feljebb. Nagyon büszke voltam magamra. Itt 30-as lányok, asszonyok vannak. Lendületesek, jó kedvűek, fiatalok. Itt a helyem! Ezzel a csoporttal gyorsabban haladunk. Persze csak rajtam múlik, hiszen ha nem tanulok rendszeresen, teljesen mindegy, hol vagyok. A svájci tanárnőn, aki ezt a munkát irányítja, nem fog múlni.

Akikkel együtt lehetek: Angelika Argentínából, Veronika Equadorból, Rahma Somaliából, Phone Thaiföldről, Maria Portugáliából. Mennyi sors, egyéniség, ország......

Sikerült egy svájci-magyar közösségi oldalon meghirdetni az intim tornát. Egy órán belül jelentkezett egy kedves hölgy. Azóta ma másodszor voltak itt nálam. Hozta az ismerőseit is. Szépen haladunk a tanulással. Én pedig boldog vagyok, mert végre azt csinálom, amit szeretek, amihez értek....A németes lányok megkértek, tartsak nekik aerobik órát egyikük lakásán. Most alakítjuk az edzés időpontokat.

Talán beindul valami. Nem kiabálom el.

Ma kaptunk egy levelet, aminek első ránézésre is éreztem valami különlegességét. Ez egy hosszú borítékban érkezett. Banktól - mert onnan jött - nem szokott....Inkább magán levél, esetleg reklám, vagy névnapi stb...üdvözlet. Kibontottam és megrökönyödésemre a férjem bankkártyája volt benne. Egy külön erre a célra készített nyomtatványba volt belefűzve...Nem lenne ez különleges annyira, de az volt a nyomtatványon, hogy a kártyát elhagyta a férjem....valamint, hogy hol, mikor, ki találta meg - neve, telefonszáma.....

Hát ezért is szeretek itt lenni.....

Az illető sose fogja olvasni a blogomat, de nagyon hálásak vagyunk neki, hogy az általunk észre sem vett, 4 napja elhagyott kártyát visszaszolgáltatta. /Természetesen telefonon felhívjuk este és megköszönjük./

Az idei tél még lenyűgozőbb, mint a tavalyi volt. Itt különösen tartós.....Gyermekkorom legszebb teleit idézte. Ilyen csodás adventet már régen láttam.....

Néhány képes összeállítás. Nézzétek!

 Ősz az erkélyünkről:

Ez pedig egy kirakodó vásár.....vagy mi? Minden évben ilyenkor van. Majd utána nézek, hogy pontosan milyen esemény....

Itt vagyok újra! :)

Tavaszi, szép idő volt a múlt hét végén. Laci nem ment dolgozni szombaton, kis pihenőt tartott. Így több időnk volt egymásra. Elhoztuk az ajándék nappali bútort az ismerősünktől. Köszönet érte. Izgalommal raktuk össze, rendeztük be. Nagyon-nagyon örülök neki. Ugye szép? 

Vasárnap ismét napoztam egy nagyot. Kellemes idő volt. Nem gondoltam, hogy november 14-én fürőruhában ülök az erkélyen......Jól esett.

 :))))

 Délután végre elindultunk megnézni, hol is folyik össze a Sitter és Thur. Ismét felfedező útön voltunk Bischofszellben. Bár sokfelé jártunk már, mindig új helyeket ismerünk meg.

Sok minden történt velem, de lusta vagyok írni. Ezért hallgatok. De nem sokára visszatérek és rendszeresen jegyzetelek. Ezer élmény ér nap, mint nap. Most álljon itt néhány fotó arról, ami örömet jelent..../a teljesség igénye nélkül/

Sikerült otthon majdnem mindent elintéznem, amit beterveztem. Így nyugodtan jöttem vissza férjemhez. Persze nem ment ez sem simán. Laci nagyon szerette volna, ha pénteken indulok. Nekem azonban még kellett egy nap, hogy tiszta szívvel, a dolgaimat elintézve, menjek vissza. És persze, hogy lányommal is még egy cseppnyivel többet lehessek együtt. Tehát én szombatra kértem jegyet.....És vettem is.

Szombaton Gabi elkísért a vasútállomásra. Mit sem sejtve szálltam fel, elfoglaltam a helyem. 4 fiatal volt a fülkében, valamint egy üres hely maradt, ami Győrtől volt foglalt. Azonban az indulás előtt néhány pillanattal egy fiatalember is felszállt....Közölte, elfoglaltam a helyét......Jaj. Ne. De. Kiderült, az én jegyem péntek estére szólt.....Laci keze lehetett a dologban......:))))))Kezdetét vette egy kis görcsölés, hogy most mi lesz. A magyar kalauz természetesen azonnal szigorral lépett fel, közölte, hogy ki kell fizetnem a teljes menetjegy árát 13 000 Ft-ot a határig....Érdekes, mert Zürichig volt 14000.... Igyekeztem megmagyarázni, nem az én hibám, én mára kértem a jegyet....Őt ez nem hatotta meg. Ő fél az ellenőröktől és nem akar helyettem fizetni.....Na, hát igyekeztem érzelmileg befolyásolni, mire közölte, ok, de amikor ő jött én wc-n voltam, nem látott, nem találkoztunk. Ő nem akar bajt. Hát letudtam. De Győrben felszáll valaki.....Hova fogok ülni. Vagy állva utazom 10 óra hosszát? Óriási szerencsémre a hölgy, aki egy aranyos kutyával együtt érkezett Győrben, egyetlen szó erejéig nem csinált ebből gondot. Átment egy másik fülkébe, ahol volt hely......Megköszöntem neki, mondtam, ha bármi gond lenne én kimegyek a helyéről és állok inkább. Erre nem került sor, mert az osztrák kalauz meg se nézte a jegyemet, csak kilyukasztotta. Német pedig fel sem szállt.....A svájci, mire érkezett volna, leszálltam, mert Laci Buchsban várt, ami a határ állomás.

Hát, jó kis drukk volt végig....Ez az én formám.

Most folytatom, ahol abba hagytam két hete. Rendezgetem a lakást a visszahozott berendezési tárgyakkal. Tökéletesítem, formázgatom. Hát, nem olyan lesz, amilyenről álmodom, de meleg kis fészket alakítottam ki. Nekem tetszik. Ha majd egyszer sok pénzünk lesz - és remélem lesz! - akkor cserélgetem a berendezési tárgyakat.

És várok munkára. Ha a héten nem jön hír az ügynökségről, akkor nyakamba veszem a környéket és keresek így munkát. Mert dolgozni azt kell......

Nagyon jó újra itt lenni. Otthon is nagyon jó volt.:)

Az eddigi napok azzal teltek, amiért visszajöttem. Lakásom rendezgetése, a munkahelyemen az elmúlt másfél tanévben folytatott munkálatok miatt összecsomagolt dobozok egy részének kicsomagolása, helyre tétele. Amíg Svájcban voltam, sokszor gondoltam arra, milyen jó lenne a szép, új tornateremben a gyerekekkel együtt dolgozni....Szerdán és csütörtökön voltam ott. Tanítványaim és kollégáim kedvesen fogadtak. Többeket érdekelt, mi történt velem, hogy érzem magam kint. Csak annyit tudtam mondani, nagyon jól, mert együtt vagyok a férjemmel. Svájcban rend, nyugalom, béke és biztonság van. Jó volt kicsit újra beleszagolni az iskola illatába. De most jobb a pihenés. 1978 óta dolgozom Inotán.

Édesapám háza körüli tevékenységek. Ez a 3. terület, amit itthon létem alatt még ellátok. Hát ez a legnehezebb. Még álmomban is ezzel foglalkozom. Nagy és komoly feladat ez nekem. De megoldom.

Gyorsan telnek a napok. Rohannak......Lassan megyek vissza a másik otthonomba férjemhez.

Az ember könnyen megszokja a jót. Ez esetemben is beigazolódott. Az elmúlt két hónapban végre együtt voltam a férjemmel. Igazi háziasszony lehettem. Kényeztettem, levettem a válláról minden terhet, amit a közel 3 évben nem tehettem meg. A napjaim nyugodtan, kényelmesen teltek. Napoztam, főztem, ettünk, sétáltunk, jókat beszélgettünk. Élveztük, hogy együtt vagyunk. Új lakásunk berendezése is mélyítette kapcsolatunkat. Laci nagyon sokat cipekedett, de remélem megérte! Már annyi mindent odahordtunk, hogy lassan nem lesz hely. :) Már most az otthonunknak érezzük. Tágas, napos lakás, nagy erkély. Amikor csak tehetjük, kint étkezünk. Jól esik a napsütés, a friss levegő és az együttlét.

Pénteken délután elindultunk a közel 12 órás útra. Hajnalban érkeztünk meg. Örömmel öleltem meg lányomat. Ezt a pillanatot vágytam a legjobban. Nagyon jól esett bejönni abba a lakásba, amiből szívesen mentem el két hónapja. Meleg volt, szép, de  kicsit idegen. De csak néhány percre....Néha van olyan pillanat itt is, ott is, hogy keverem, mi hol  van, illetve keresek valamit ott, ami a másik lakásban van ott, ahol nem találom itt....Érthető, nem? :) Majd megszokom. Nem ritka az a mondatunk sem, hogy hazamegyünk....Svájcban is, itt is. Szóval két otthonunk van. De egy hazánk. :)

A hét végén sokat napoztam, sétáltunk. A két folyó összefolyásáról el is feledkeztünk, mert a ház előtt, az erkélyünk alatt egy út a sűrű erdőbe vezet. Ez már ideköltözésünk reggelétől izgat. Amikor valaki feljön, annyira szuszog, hogy elhatároztuk, ha lemgyünk, visszafelé inkább másfelé jövünk, mert biztos nagyon meredek......Vasárnap délután lesétáltunk és megdöbbenésünkre csak néhány lépcső vezet fel. Igaz, az kicsit meredeken....Lefelé ezt nem éreztük. Ha már lementünk, tettünk egy kört az óvárosban. Újabb fotók, hogy megmutathassam nektek....Ismét vacak lett. Nagyon sajnálom. Valami nincs rendben a géppel. Ugyanazzal a beállítással és helyen, egymást követő pillantatokban az egyik kép jó, a másik életlen....

Kedden elmentem a polgármesteri hivatalba Laci új itteni személyi igazolványáért, visszafelé kicsit feltérképeztem a boltokat...:) Igeeeeeeeeeeen, vettem gumi cukrot is. Hehehe.....

Hát nem volt túl eseménydús az elmúlt időszak. Megnéztem a Megaszárt visszamenőleg és az X-faktort is követjük......Ez a legtöbb otthoni műsor, amit megnézünk. Online hallgatok magyar rádió adókat. Érdekes, de nem hiányzik egyik sem.

Az itt fogható adók közül csak a Bayerische Rundfunk 9 órai adását nézem, ami 15 perces torna - többféle stílusban és korosztálynak. Igen, tornászom is. Bár ez kevés és nagyon hiányzik a heti rendszeres kemény aerobik edzés....Remélem, eljön az ideje annak is, hogy valahol fogok órákat tartani.

Most azonban egyetlen dologom van: várni a munkára.

Ja és csomagolni, mert hazamegyek a hét végén!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))) Csak kicsit, hogy a nyáron el nem végzett dolgaimat,feladataimat befejezzem, megoldjam, mielőtt dolgozni kezdek, mert akkor csak szabadságra tudok hazamenni. Remélem gyorsan vége lesz ennek az édes semmit tevésnek!

Ma bementünk az itteni polgármesteri hivatalba, hogy bejelentkezzünk. Örömünkre az ügyintéző közölte, megérkezett a személyi igazolványom. Valahova a fényképemet elkeverték, ezért hazaszaladtunk, vittünk egy másikat.Kedvesen átadta az igazolványt egy dosszié kíséretében, amelyben többféle kiadvány van, ami a városi szokásokat, egyesületeket, telefonszámokat, hulladékgyűjtési-tárolási rendet tartalmazza, a tv-rádió használat adózási módját, valamint egy naptárt.Természetesen egy levél a polgármester aláírásával, melyben köszönt bennünket, mint új lakosokat. /A hulladékgyűjtéses kiadványban olasz, spanyol, portugál, török, horvát és vietnámi, v. sri lankai? nyelven is van tájékoztató. Szerencsére németül is. Azt legalább megértem.:)/

Mostantól hivatalosan is bischofszelli lakosok vagyunk.

Az alábbi fényképen a polgármesteri hivatal ajtajában állok. Nagyon szép épület! A kezemben a külföldi személyi igazolványt tartom büszkén.

Vasárnap zárt a strand. Azt gondoltam, ezt ki kell használni! Az idő csodálatos, 19 fok és szikrázó napsütés./A víz csak 17 fok. De sebaj! Kis megfázást megér./ 4 órakor értünk oda, fürödtünk, fotóztunk és már mentünk is tovább. Azt terveztük, sietünk haza, hogy még a maradék költözés utáni munkát elvégezzük, de Laci fantáziáját nagyon izgatta, hol lehet az öreghíd, és hol folyik össze a Sitter és a Thur folyó. /Nem az, ami a Tiszába folyik :))))), de nem is nagyobb, mint a mi Túr folyónk./

Mindenfelől kerestük. Tettünk egy kört a város körül, mire végre rátaláltunk az öreghídra, ami - még nem tudom, de utána járunk! - vagy a Thuron van, de lehet, hogy még a Sitter? Majd a jövő hét végén....Hehe. Az összefolyáshoz ugyanis túra útvonal vezet. Vasárnap erre nem volt idő. De akkor megkeressük!

Közben ismét gyümölcsöt vettünk egy "árván" hagyott "boltban". Most is szabad kasszával....

És persze nem hagyhattam ki a Säntis fotózását sem. A hó ugyan elolvadt, de nemsokára lesz utánpótlás.

8 óra volt, mire hazaértünk. Kellemesen elfáradtuk, jót ettünk. Jól esett az alvás!:)

Szép és tartalmas nap volt ez is.

Pénteken este végre elindultunk megismerkedni új lakhelyünkkel. Eddig is tudtam, nagyon szép, de most utcáról-utcára haladva nyílt ki sok titok. Sajnos a gépem nem túl jó, kicsit sötét is volt már, de azért fotóztam rendíthetetlenül. Lesznek nappali képek is!

/Ma napoztam az erkélyen!!!Itt most szép idő van./

Új életem még újabb fordulatot vett. A már megszokott landschlachti lakást pénteken lecseréltük a bischofszellire. Csupa apró bonyodalommal indult a költözés. Nehezen dőlt el el a pénteki nap. Szombaton szerettük volna megoldani, mert azt gondoltuk, aki segíteni tudna, akkor ráér. Kiderült, nem így van. No, így lett péntek 17 óra. Meg is beszéltük, hogy két kedves ismerős 5-re jön....Ott is voltak. Mi is a bérkocsiért. Csakhogy nem vihettük volna el, csak 2 óra hosszára. Az meg kevés. /Valószínűleg a szerény nyelvtudás játszott szerepet abban, hogy nem tudtuk elég körültekintően megbeszélni a lefoglalás napján./ Amikor el akartuk hozni a kocsit, akkor mondta az ügyintéző, jobb, ha várunk 18 óráig, mert akkor reggel 10-re elég visszahozni, és még olsóbb is. /Ő svájci volt./ Hát kivártuk az egy órát.

Mire felpakoltunk, majdnem fél 8 volt. /Addigra kellet volna visszavinni a bérautót./ Eztán jött a macska! A bischofszelli lakástól 200 m-re állt egy fekete macs az út bal oldalán, mint egy kimerevedett szobor, mely éppen lépni készül... Szinte véget nem érő időnek tűnt, mire elért a lába a talajig......és persze balról jobbra ment át......

A fiúk kinevettek a babonás megjegyzésért, de én tudtam, nincs mese! A macsek nem hozhat jót. :))))

Nem hozott. Mire felcipekedtünk - honnan a csodából jött össze 3 év alatt ennyi "cucc", érthetetlen - nagyon elfáradtunk. Felért egy órás súlyzós - kar és láb súlyokkal - végrehajtott step aerobik órával. Erősen izomláz gyanús volt a helyzet. A fiúk kifújták magukat, éjfél körül indultak haza. Természetesen az internet és telefon elérést még ellenőriztük. Péntekre ígérték a telefont - volt, hétfőre a netet, - az is volt péntek éjjelre!!!!! No és a kábel tv szolgáltatás meglétét is ellenőrizni kellett....Miután a mélyhűtőbe visszakerültek a félig felengedett dolgok, lefeküdtünk aludni azzal, hogy 7-kor kelünk, mert a szekrényt és ágyat össze kell szerelni, hátha hiányzik valami az alkatrészekből, még nem késő reklamálni.

Nagyon örültünk, mert redőnyösek a szobák, tehát semmilyen fény se be, se ki.....

És most jött a fekete macska....Nem a szobába.....Olyan jól volt szigetelve a lakás zaj és fény ellen, hogy elaludtunk. Mert hogy az óra sem ébresztett. Az a boszorkány lelkű macska elintézte, hogy így legyen. Fogadjunk!!!!:))))))))))

9 órakor pattantunk ki az ágyból.Persze szerelésről szó sem lehetett. Rohanás tankolni, - mert tele tankkal kellett visszavinni a kocsit, - hogy időben odaérjünk. Az a fiatalbember volt ott, aki előző nap állította, fél 10-ig kell visszaérni. Hát, 15 perc késésben voltunk....Szerencsére nem problémázott. Azt kifogásolta, messze tankoltunk. Így 4 frankot számla nélkül lenyúlt tőlünk. Azt mondta, át fogja adni a következő bérlőnek. :)))Reklamációnkra ráírta a mi szerződés példányunkra, hogy átvette a pénzt.....De a sajátjára nem. Hát nem volt szép tőle. Minden előítélet nélkül - a fiatalember nem svájci születésű volt.:( /Ellentétben azzal, akitől előző este átvettük!/

Aztán rohanás a volt lakásba, hogy a végső takarítást még elvégezzük, így adjuk át Laci kedves ismerősének, aki a költözésben is segített.

A macska megint mejelent! Persze csak képletesen. A pakolás közben kiborult fogpiszkálókat beledobtam a szemetes zacskóba, amire természetesen ráléptem mezítláb és két db beleállt a lábamba. Először azt hittem, átfúrta a lábujjamat, aztán kiderült, csak az egyik állt bele, de az kellemetlenül. Szombaton este szedtük ki a beletört darabját....

Sicc!

Remélem nem jön vissza az a macs!De ha meglátom itt a ház előtt, akkor úgy megsimogatom, hogy...!:) /Nem vagyok babonáááááááááááááááás/

A fiúkat, akik segítettek, meghívtuk vasárnapi ebédre, amit Laci főzött meg. Addig én takarítottam, kerestem a helyét a dolgainknak.

Nem tudom, voltatok-e úgy, hogy egy ici-pici lakásban mindennnek megvan a helye és amikor átköltöztök egy 3-szor nagyobba, akkor semmi nem fér el? Hát én most így voltam. Abban bízom, hogy a ruhásszekrény összeállítása enyhíti a lakásban uralkodó bombasztikus állapotot. De még így is lesz, aminek csak átmeneti helyet találok..

Két napos iszonyú izomláz után vasárnap 10 körül kerültünk ágyba.

A héten még lesz munkám....Jobb lenne már igazi munkahelyen dolgozni! Nagyon várom már az új kihívást. Amíg nincs tartózkodási engedélyem, nem tudok mit tenni, csak várni.

Álljon itt emlékére a tavalyi - és néhány korábbi - évben készített fotó, és az éppen egy éve készült video a szülinapján.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 /A fotók dátuma nem jó, ezek 2009.09.05-én készültek./

 Itt még volt ereje és kedve énekelni, táncolni.

November 22-én, reggel 3/4 9-kor átkelt a túlsó partra.....

Az első, amit megvettünk, az a wc kefe volt!!!! Fontos. :))))

Hédi barátnőm frissen ültetett, nagyon szép aloe verával köszönt el tőlem. Már nem lesz üres a lakás:)

A rózsát és a bonsaiokat Laci kedvére választottuk. /Krisztike, a tőled kapott nászajándékból.Köszi/

Alig várom, hogy megmutathassam minden kedves ismerősömnek, akit érdekel, hogyan sikerült belakni magunkat.

Valószínűleg erre várnotok kell néhány napot, mert péntekig lesz internetünk itt, aztán hétfőtől az új helyen. Addig pedig csak fúrkálja az oldalatokat a kíváncsiság! :) Az enyémet is. Mert még nem tudom, hogyan sikerül "összehozni". :))))))

Ma szeptember 1-e van. Tanévkezdés. 1978. óta dolgozom Inotán. Nagyon furcsa most a suli nélkül. Hiányzik az illata....Az új könyveké, a frissen festett falaké, egyáltalán az iskola illata...És a gyerekek zsivaja....Minden. Sajnálom, hogy az "űj" tornateremben nem én tarthatok órát.....Annyit nélkülöztünk, annyira megszenvedtük....Jó lenne most ott nyüzsögni, rendezkedni, a helyére tenni a szépen felfújt labdákat, szereket.....Jó lenne meghallagatni a gyerekeket, mi történt velük a nyáron. Megnézni, mennyit nőttek, erősödtek. Jót játszani, labdázni az udvarban...

De nekem most más dolgom van!

Tegnap átvettük a lakás kulcsát. Mindent alaposan megnéztünk, kipróbáltunk. Van két hetünk arra, hogy a most nem látott hibákat feljegyezzük. Patrícia, aki átadta a kulcsot, megmutatta mindennek a kezelését, jótanácsokat adott az ott lakással kapcsolatban./Ő volt, aki az MBT cipővel kapcsolatban is tanácsokkal látott el.../ Még a fűtést is megmutatta, hogyan működik. Teljes megrökönyödésemre néhány perc múlva dőlt a meleg a radiátorból. Augusztus 31-én!:) Igaz, kicsit lehült az idő itt is, Bischofszell magasabban fekszik, mint - még néhány napig - jelenlegi lakásunk a Bódeni-tó partján, de ki hallott még ilyet?

Patrícia távozása után birtokba vettük a fészket. A kocsiból felvittük a szombat óta ott tárolt, már megvásárolt bútorokat. Megmértünk mindnet, hogy ma még megvegyük a nélkülözhetetlen tárgyakat: függöny, lámpa, szőnyeg. A többi talán ráér a költözés után is.

Tervezgettük, mit, hova fogunk tenni. Nagyon jó érzés volt. Tegnapelőtt és még tegnap délelőtt is szorongásokkal tele gondoltam arra, megint újat kell megszokni. /53 évesen!/ Máté Péter azt énekli egyik dalában.

"... ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk
Talán abban van az utolsó remény
Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény

Egyszer véget érnek múló napjaink
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk
De még addig mindent újra kezdhetünk" :))))))/Ez ad erőt./

Hát, most mi is újrakezdünk. Azt hiszem. Izgalmas. Még akkor is, ha az előző életem hiányzik. Remélem, minden a helyére kerül a lakásban is, meg a fejemben is!

Már nem szorongok annyira. Gyönyörű napsütés volt délután. A lakás úszott a napfényben. Nagyon szép volt. A házfelügyelő és felesége nagyon örültek, hogy mi költöztünk oda. Az asszonyka majdnem kiesett az ablakon lelekes integetése közepette!

Jó érzés. Talán sejtet valamit......

Dolgunk végeztével Wil-be mentünk, hogy az internetet és telefont intézzük. /Naná, hogy megint nekem kellett beszélnem!:))/ Odafelé arra lettem figyelmes, hogy van egy kb. 10 emeletes ház. Magasan a többi fölé emelkedik. Oyan képbe bele nem illően. Mondtam Lacinak, fogadjunk, hogy valamire "néz" a ház. Csak úgy, nem építenek ilyen szörnyeket itt. Ahogy kanyarodtunk, egyszercsak elénk tárult a Säntis! Nem akárhogyan! HAVAS VOLT A KEDVENC HEGYEM!!!!!!!!!

Hát azért épült ilyen magasra az az épület, hogy mindenki gyönyörködhessen a táj szépségében, ami lenyűgöző. És valószínűleg a fűtést is azért indították el, mert errefelé már hidegebbek az éjszakák....

Holnap szeptember 2. Édesapám 89. éves lenne! Nagyon terveztük az ünnepet. Ő már nem akart maradni. Az éjjel is róla álmodtam. Mióta itt vagyok, gyakran. Anyu is előjött álmaimból 10 év után. Mindketten nagyon hiányoznak. Kicsi kutyámmal együtt.

Szombaton Konstanzba - Némethország - mentünk, hogy megnézzük, valóban olcsóbban tudunk-e vásárolni, mint "itthon". Az itt élők ezt állítják. Hát megnéztük. Egy óriási bevásárló központ volt a cél, a Kaufland, 5 km-re mostani lakásunktól.

Kitérőként elmondom, hogy sose gondoltam, a határok eltörlésével még mindig van olyan jelenség, amit a 80-as években éltünk meg otthon. Akkor volt Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin. Volt Ausztriából hazafelé mehrwersteier /adóvisszatérítés/. Már aki hozott olyat, amiért megérte és persze vissza is ment aztán, hogy visszaigényelje....Szóval ez az érdekes dolog itt még felfedezhető. Van Kreuzlingen és Konstanz. Ez egy város. Valahol a központban két határátkelővel. Fele Svájc, másik oldala Németország. És itt is van hazafelé mehrwersteier.:) A határon pedig megkérdezik: fleisch? /hús/ A svájciak nagyon érzékenyek erre. Itt ugyanis arany ára van.  Történt, amikor 3 éve először jöttem hites páromhoz, hogy ő értem jött Zürichbe, ahova a vonatom érkezett. Jó asszonyhoz méltóan persze hoztam neki finom, otthoni sült húst, kolbászt, meg a csoda tudja még mit. Jött egy ötlet, mielőtt "haza" érünk, megmutatja nekem, milyen közel van Németország. Át is mentünk, persze nem nézték meg a kocsit. Visszafelé - kb 5-10 perc múlva - a másik átkelőn jöttünk vissza. Akkor még volt szabályos bódé, kérték az útlevelet... /Talán 300 m van a kettő között/ A vámos megállított, látván az akkor még magyar rendszámot. Feltette a nagy kérdést: Fleisch?  Hát megijedtem kicsit, mert eszembe jutott a kocsi csomagtartójában lapuló hazai....Ráadásul párom ott tárolta hűvös hely hiányában a kolbászt, szalonnát, amiből ebéd időben szokott eszegetni. Ott hideg volt legalább....:))) No, amikor ez végig futott az agyamon, hát rettegtem. 1000 km-t elhoztam, senkit nem zavart, most meg elveszik....Inkább leülünk és megesszük. De ennyit??????? Na, kicsit hülyének tetettük magunkat, mint aki nem érti, mit kérdeznek. Aztán amikor kinyitotta a csomagtartót és kezdte kiszedni, közben mondogatta és mutogatta: fleisch, fleisch,fleisch, akkor már igen nyugtalan voltam. Innentől kezdve kezdtem megmagyarázni, hogy a párom Svájcban dolgozik, meglátogatni jöttem és hoztam neki hazait.....Méricskélt még egy darabig minket, a kocsit, a cuccokat, aztán intett, hogy menjünk. Mentünk. Húúúúúúúúúúúú, meleg helyzet volt.

No, akkor megfogadtam, hogy hússal nem mászkálunk többet határon át. :)

Szombaton meggyőződtünk róla, hogy valóban nagyon különböznek az árak. Persze, hiszen más ország...Más kereset, életszínvonal, emberek, kultúra....Lényeg, hogy ebben a  bevásárló központban vettük néhány, a leendő nagyobb lakásba fontos dolgot. Olcsóbban, mint Svájcban. Aztán átléptünk a szemközti OBI-ba - igen! - és vettünk virágot is, megnéztük az árakat, ha még kell a "fészekbe" valami, tudjuk hol, mi, mennyi. Már fizettünk, amikor kifelé jövet megláttunk egy harmadára leárazott kerti asztalt székekkel bambuszfából. No, ezt nem hagyjuk itt, már csak 2 db volt belőle. Úgy gondoltuk, még a szobába is jó lesz, hiszen nem tudni mikor tudjuk berendezni igazán nekünk tetszőre.....Így visszamentünk, azt is megvettük. A parkolóban kicsomagoltuk és így próbáltuk hazahozni. Nagyon szépen elfért. Ma hétfő van. Azóta azzal jár a férjem dolgozni....Mert nincs hova tenni. :))))))))))

Most tervezgetem, melyik szoba milyen színű, hangulatú legyen. Hova és hogyan tegyük azt a néhány, valakiktől kapott darabot, amink van. Párom jókat mosolyog rajtam, mert éppen "berendezkedtem" ebben a lakásban, a hét végén elköltözünk. Hehe. Na, nem baj. A férfi dolga a fészek keresése, megtalálása, fenntartása, az asszonyé a berendezése, melegséggel, szeretettel, tartalommal megtöltése. Még ha az csak napokra is szól. Én ezt nagyon élvezem. Bár vannak bennem kérdőjelek. Mit is akarok én itt tulajdonképpen? Fogom-e bírni? Lesz-e honvágyam? /Van, de még leküzdhető...:)/ Kapok-e munkát? Ha igen, milyet? Meg tudok-e felelni az itteni követelményeknek? Elfogadnak-e? A nyelvvel meg tudok-e bírkózni? És miért ezt a lakást béreljük, amikor itt nem lesz a konyhában helye a háztartási gépeknek, hogy elöl legyenek:).Pedig jó lenne!...Teafőző, kenyér pirító, mixer....Na, de ez legyen a legnagyobb gond! Majd találok  megoldást, biztosan! Szerettem volna svájciak között lakni, de ez a lakás olyan helyen van, ahol a lépcsőházban és a szemben lévő házban is sokféle ember lakik....portugálok, szerbek, törökök....Nem is tudom. Nagyon kedvesek, helyesek voltak, amikor ott jártunk. De vajon milyen velük együtt élni? Sok érdekes tapasztalatra tehetek szert. Végülis itt is /jelenlegi lakás/ vegyesen élnek az emberek békében, egymást alig ismerve....Magyarok, németek, svájciak, szemben szerbek....Egyébként rengeteg török, sri lankai, indiai ember él itt Svájcban.

Sokat várok a várostól. /Bischofszell/ A hangulatától, sokszínűségétől.....Nagyobb élet van ott - éppen csak belelátva - mint itt....Nyüzsgőbb, érdekesebb. Ez olyan, mintha a Balcsi parton laknék, a balatoni körúton. Renget autó megy el a ház előtt naponta. Ott csendes lesz az utca. A várost pedig fel kell fedezni! Ez izgalmas feladat lesz.

Csak már ott lennénk! Holnap megyünk átvenni a kulcsot. Aztán méricske, tervezés,boltba menés. Amit lehet, azért az otthoni hazámból hozok inkább el. Az is egy darab Pétfürdőből, Magyarországból, a gyökerekből.

Hétfőn kaptunk levelet a hivatalból, hogy a tartózkodási kérelmemhez csatoljam az új, nagyobb lakás /a svájci törvények értelmében legalább 2-3 szobás!/ bérlésének igazolását. Felhívták a figyelmemet arra, hogy a törvények értelmében büntetéssel jár, ha hamis adtokat szolgáltatok. :)))

Hát belehúztunk a lakás keresésbe. Eddig se pihentünk, de most volt, hogy napi 3-4 órán át csak ezzel foglalkoztunk. Mentünk is eleget....Végül két lakás maradt. Egy kis faluban - talán 12 lakás volt ott - nagyon szép, tágas, teljes kilátás az Alpok vonulatára./ Még kiskert is volt, ahol termelhettünk volna! Olyan 1 m X 1,50 m ! :)))) Ez lett volna a mi farmunk!!/ Nagyon szép, tiszta környezetben, a polgármesteri hivatal épületében van a lakás. Nekem rendhagyó a tény. Minden nagyon színvonalas. A kilátás pedig minden vágyam felül múlta. /A sötét és a kicsi méretű kép miatt nem látszik jól az Alpok. De ott van! Ha rákattintasz a képre, kinyílik a slide show, ott jobb oldalon a Gallery Wiev. Még ki is lehet nagyítani! /bocs, ha tudtad, hátha valakinek segítettem.//

A másik Bischofszellben. Egyszerű lakótelepi lakás, 3 szoba, kedves emberek. Ám a város olyan, mint egy ékszerdoboz. Különösen a régi városrész csodaszép és érdekes, tipikusan svájci, polgári jellegű település.

www.bischofszell.ch

Érdemes megnézni a honlapot. /katt.: Life - onnan fotoalbum/

Ízelítő a honlapon található képekből.

/Érdekesség: az alma termelő településről a rózsák városába költözünk./

Fel volt adva ismét a kérdés. Válasszuk a tehenészet mellett álló, nekem luxus minőségű lakást, szinte kihalt településen, vagy egy egyszerű panel lakást, hangulatos kisvárosban.

Sokat gyötrődtem. A józan ész, a gyakorlatiasság, és a megtakarítható bérleti-díj különbség a panel mellett tette a szavazatát. Nem is beszélve arról, hogy megnéztük a honlapot, ahol olyan dolgokat találtunk, amit az átutazás miatt nem láthattunk. És persze sok nem látható dolgot is, ami az ott éléssel kapcsolatos. Beszéltünk az "otthoniakkal" is. Mindezeket összevetve döntöttünk: Bischofszell! Majd kiderül, hogy jó volt-e?

Így tegnap délután elutaztunk az ingatlanközvetítő irodába és aláírtuk a szerződést. Nagyon kedves, segítőkész hölgy volt az ügyintéző. A nyelvet alig birtokló két külföldivel úgy bánt, mint a barátaival. Elmondta, mi a legjobb és legolcsóbb megoldás a bérleti lehetőségben. Sőt, azt is megtudtunk, hogy az MBT cipőnél az ő "hinta" cipője sokkal olcsóbb, de ugyanolyan jó. Valamint, hogy hol lehet megkapni!!! :)

Nos, hát elhárult az akadály a munkavállalás elől is. Elküldjük ma az igazolást, megjön az engedély - amolyan svájci személyi igazolvány - és már mehetek is!

De hova? Az lesz a 3. menet! /1. lakás 2. tartózkodási 3. munka/ Remélem hamar találok valamit!