Szombaton Konstanzba - Némethország - mentünk, hogy megnézzük, valóban olcsóbban tudunk-e vásárolni, mint "itthon". Az itt élők ezt állítják. Hát megnéztük. Egy óriási bevásárló központ volt a cél, a Kaufland, 5 km-re mostani lakásunktól.
Kitérőként elmondom, hogy sose gondoltam, a határok eltörlésével még mindig van olyan jelenség, amit a 80-as években éltünk meg otthon. Akkor volt Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin. Volt Ausztriából hazafelé mehrwersteier /adóvisszatérítés/. Már aki hozott olyat, amiért megérte és persze vissza is ment aztán, hogy visszaigényelje....Szóval ez az érdekes dolog itt még felfedezhető. Van Kreuzlingen és Konstanz. Ez egy város. Valahol a központban két határátkelővel. Fele Svájc, másik oldala Németország. És itt is van hazafelé mehrwersteier.:) A határon pedig megkérdezik: fleisch? /hús/ A svájciak nagyon érzékenyek erre. Itt ugyanis arany ára van. Történt, amikor 3 éve először jöttem hites páromhoz, hogy ő értem jött Zürichbe, ahova a vonatom érkezett. Jó asszonyhoz méltóan persze hoztam neki finom, otthoni sült húst, kolbászt, meg a csoda tudja még mit. Jött egy ötlet, mielőtt "haza" érünk, megmutatja nekem, milyen közel van Németország. Át is mentünk, persze nem nézték meg a kocsit. Visszafelé - kb 5-10 perc múlva - a másik átkelőn jöttünk vissza. Akkor még volt szabályos bódé, kérték az útlevelet... /Talán 300 m van a kettő között/ A vámos megállított, látván az akkor még magyar rendszámot. Feltette a nagy kérdést: Fleisch? Hát megijedtem kicsit, mert eszembe jutott a kocsi csomagtartójában lapuló hazai....Ráadásul párom ott tárolta hűvös hely hiányában a kolbászt, szalonnát, amiből ebéd időben szokott eszegetni. Ott hideg volt legalább....:))) No, amikor ez végig futott az agyamon, hát rettegtem. 1000 km-t elhoztam, senkit nem zavart, most meg elveszik....Inkább leülünk és megesszük. De ennyit??????? Na, kicsit hülyének tetettük magunkat, mint aki nem érti, mit kérdeznek. Aztán amikor kinyitotta a csomagtartót és kezdte kiszedni, közben mondogatta és mutogatta: fleisch, fleisch,fleisch, akkor már igen nyugtalan voltam. Innentől kezdve kezdtem megmagyarázni, hogy a párom Svájcban dolgozik, meglátogatni jöttem és hoztam neki hazait.....Méricskélt még egy darabig minket, a kocsit, a cuccokat, aztán intett, hogy menjünk. Mentünk. Húúúúúúúúúúúú, meleg helyzet volt.
No, akkor megfogadtam, hogy hússal nem mászkálunk többet határon át. :)
Szombaton meggyőződtünk róla, hogy valóban nagyon különböznek az árak. Persze, hiszen más ország...Más kereset, életszínvonal, emberek, kultúra....Lényeg, hogy ebben a bevásárló központban vettük néhány, a leendő nagyobb lakásba fontos dolgot. Olcsóbban, mint Svájcban. Aztán átléptünk a szemközti OBI-ba - igen! - és vettünk virágot is, megnéztük az árakat, ha még kell a "fészekbe" valami, tudjuk hol, mi, mennyi. Már fizettünk, amikor kifelé jövet megláttunk egy harmadára leárazott kerti asztalt székekkel bambuszfából. No, ezt nem hagyjuk itt, már csak 2 db volt belőle. Úgy gondoltuk, még a szobába is jó lesz, hiszen nem tudni mikor tudjuk berendezni igazán nekünk tetszőre.....Így visszamentünk, azt is megvettük. A parkolóban kicsomagoltuk és így próbáltuk hazahozni. Nagyon szépen elfért. Ma hétfő van. Azóta azzal jár a férjem dolgozni....Mert nincs hova tenni. :))))))))))
Most tervezgetem, melyik szoba milyen színű, hangulatú legyen. Hova és hogyan tegyük azt a néhány, valakiktől kapott darabot, amink van. Párom jókat mosolyog rajtam, mert éppen "berendezkedtem" ebben a lakásban, a hét végén elköltözünk. Hehe. Na, nem baj. A férfi dolga a fészek keresése, megtalálása, fenntartása, az asszonyé a berendezése, melegséggel, szeretettel, tartalommal megtöltése. Még ha az csak napokra is szól. Én ezt nagyon élvezem. Bár vannak bennem kérdőjelek. Mit is akarok én itt tulajdonképpen? Fogom-e bírni? Lesz-e honvágyam? /Van, de még leküzdhető...:)/ Kapok-e munkát? Ha igen, milyet? Meg tudok-e felelni az itteni követelményeknek? Elfogadnak-e? A nyelvvel meg tudok-e bírkózni? És miért ezt a lakást béreljük, amikor itt nem lesz a konyhában helye a háztartási gépeknek, hogy elöl legyenek:).Pedig jó lenne!...Teafőző, kenyér pirító, mixer....Na, de ez legyen a legnagyobb gond! Majd találok megoldást, biztosan! Szerettem volna svájciak között lakni, de ez a lakás olyan helyen van, ahol a lépcsőházban és a szemben lévő házban is sokféle ember lakik....portugálok, szerbek, törökök....Nem is tudom. Nagyon kedvesek, helyesek voltak, amikor ott jártunk. De vajon milyen velük együtt élni? Sok érdekes tapasztalatra tehetek szert. Végülis itt is /jelenlegi lakás/ vegyesen élnek az emberek békében, egymást alig ismerve....Magyarok, németek, svájciak, szemben szerbek....Egyébként rengeteg török, sri lankai, indiai ember él itt Svájcban.
Sokat várok a várostól. /Bischofszell/ A hangulatától, sokszínűségétől.....Nagyobb élet van ott - éppen csak belelátva - mint itt....Nyüzsgőbb, érdekesebb. Ez olyan, mintha a Balcsi parton laknék, a balatoni körúton. Renget autó megy el a ház előtt naponta. Ott csendes lesz az utca. A várost pedig fel kell fedezni! Ez izgalmas feladat lesz.
Csak már ott lennénk! Holnap megyünk átvenni a kulcsot. Aztán méricske, tervezés,boltba menés. Amit lehet, azért az otthoni hazámból hozok inkább el. Az is egy darab Pétfürdőből, Magyarországból, a gyökerekből.
