Ma szeptember 1-e van. Tanévkezdés. 1978. óta dolgozom Inotán. Nagyon furcsa most a suli nélkül. Hiányzik az illata....Az új könyveké, a frissen festett falaké, egyáltalán az iskola illata...És a gyerekek zsivaja....Minden. Sajnálom, hogy az "űj" tornateremben nem én tarthatok órát.....Annyit nélkülöztünk, annyira megszenvedtük....Jó lenne most ott nyüzsögni, rendezkedni, a helyére tenni a szépen felfújt labdákat, szereket.....Jó lenne meghallagatni a gyerekeket, mi történt velük a nyáron. Megnézni, mennyit nőttek, erősödtek. Jót játszani, labdázni az udvarban...
De nekem most más dolgom van!
Tegnap átvettük a lakás kulcsát. Mindent alaposan megnéztünk, kipróbáltunk. Van két hetünk arra, hogy a most nem látott hibákat feljegyezzük. Patrícia, aki átadta a kulcsot, megmutatta mindennek a kezelését, jótanácsokat adott az ott lakással kapcsolatban./Ő volt, aki az MBT cipővel kapcsolatban is tanácsokkal látott el.../ Még a fűtést is megmutatta, hogyan működik. Teljes megrökönyödésemre néhány perc múlva dőlt a meleg a radiátorból. Augusztus 31-én!:) Igaz, kicsit lehült az idő itt is, Bischofszell magasabban fekszik, mint - még néhány napig - jelenlegi lakásunk a Bódeni-tó partján, de ki hallott még ilyet?
Patrícia távozása után birtokba vettük a fészket. A kocsiból felvittük a szombat óta ott tárolt, már megvásárolt bútorokat. Megmértünk mindnet, hogy ma még megvegyük a nélkülözhetetlen tárgyakat: függöny, lámpa, szőnyeg. A többi talán ráér a költözés után is.
Tervezgettük, mit, hova fogunk tenni. Nagyon jó érzés volt. Tegnapelőtt és még tegnap délelőtt is szorongásokkal tele gondoltam arra, megint újat kell megszokni. /53 évesen!/ Máté Péter azt énekli egyik dalában.
"... ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk
Talán abban van az utolsó remény
Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény
Egyszer véget érnek múló napjaink
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk
De még addig mindent újra kezdhetünk" :))))))/Ez ad erőt./
Hát, most mi is újrakezdünk. Azt hiszem. Izgalmas. Még akkor is, ha az előző életem hiányzik. Remélem, minden a helyére kerül a lakásban is, meg a fejemben is!
Már nem szorongok annyira. Gyönyörű napsütés volt délután. A lakás úszott a napfényben. Nagyon szép volt. A házfelügyelő és felesége nagyon örültek, hogy mi költöztünk oda. Az asszonyka majdnem kiesett az ablakon lelekes integetése közepette!
Jó érzés. Talán sejtet valamit......
Dolgunk végeztével Wil-be mentünk, hogy az internetet és telefont intézzük. /Naná, hogy megint nekem kellett beszélnem!:))/ Odafelé arra lettem figyelmes, hogy van egy kb. 10 emeletes ház. Magasan a többi fölé emelkedik. Oyan képbe bele nem illően. Mondtam Lacinak, fogadjunk, hogy valamire "néz" a ház. Csak úgy, nem építenek ilyen szörnyeket itt. Ahogy kanyarodtunk, egyszercsak elénk tárult a Säntis! Nem akárhogyan! HAVAS VOLT A KEDVENC HEGYEM!!!!!!!!!
Hát azért épült ilyen magasra az az épület, hogy mindenki gyönyörködhessen a táj szépségében, ami lenyűgöző. És valószínűleg a fűtést is azért indították el, mert errefelé már hidegebbek az éjszakák....
Holnap szeptember 2. Édesapám 89. éves lenne! Nagyon terveztük az ünnepet. Ő már nem akart maradni. Az éjjel is róla álmodtam. Mióta itt vagyok, gyakran. Anyu is előjött álmaimból 10 év után. Mindketten nagyon hiányoznak. Kicsi kutyámmal együtt.
