Tegnap úgy döntöttem, hogy befejezem az erdei madarak etetését, mert már találnak természetes körülmények között is eledelt. Összesepertem a magokat, amit kiszórtak, Laci leszerelte az etetőt.

Délután, vasalás közben óriási madár kiabálást hallottam. A bentiek nem lehettek, mert ugye mellettem voltak...:) Kilopakodtam az erkélyre, ahol férjem olvasgatott. Mit látok? Egy vöröbegy ül a korláton, szemben Lacival és vele veszekszik. Nem hittem a szememnek. Az etetőt még nem vittük le a pincébe, az erkélyen volt. A madár odament és kereste benne a magokat. Kereste a földön, ahová ki szokott potyogni.....Mivel nem találta, ráripakodott Lacira, aki mozdulatlanul ült és vigyorgott.

Amikor a madár észre vette, hogy én is ott vagyok, kicsit még méltatlankodott, majd elrepült. Mi pedig szégyenkezve visszatettük az etetőt......

Ma is sokan látogatták. A vörösbegyet nem láttam. Talán ő volt a küldött....:)))))
 

Sajnos a vörösbegyről nincs képem....