Autó, jogosítvány nélkül nem túl jók itt a kilátások. Főleg, ha dolgozni akar az ember. Szinte kötelező. Itt igen koros emberek is vezetnek. Úgy látom, sokkal biztonságosabb a közlekedés, mint otthon. Nem kultúráltabbak az itt élők, csak nagyon keményen büntetik a legapróbb kihágásokat is. Rengeteg a trafi. Már "sikerült" nekünk is belefutni kétszer is annak ellenére, hogy férjem szinte kényesen vigyáz a sebesség korlátok és minden szabály betartására. Utóbb 80 helyett 91-gyel ment. 5-öt elengedtek, tolerancia határ. 6-ért 100 frankot fizettünk. :) :((((

Nekem az tetszik a legjobban, hogy a gyalogátkelő helyen maximálisan biztonságban vagyok. Megállnak az autók. Persze nem lépnék le óvatlanul, de nem hiszem, hogy elütnének....Történt olyan, hogy egy tizenéves kis srác a csoda tudja honnan jött, ott termett és átszaladt előttünk. Szerencsére Laci nagyon figyel....

No én ilyen dolgoknak nem vagyok kitéve. Tömegközlekedem. Ronda szó, de találó. Ha a szomszéd városba átmegyek - 6 km, mint otthon Palota-Pét, vagy Inota-Palota - a munkaügyi központba, vagy német nyelvtanfolyamra, akkor busszal utazom. Itt is fél óránként vannak járatok. Van helyi közlekedés is, postabusszal. Ez olyan kicsi, mint az otthoni inotai járat este...  Alig utaznak ezeken. Főleg olyan idős emberek, akik valamiért nem vezetnek, vezethetnek....A csúcs időben pedig a diákok közlekednek velük oda és vissza.....Ez utóbbi csak a másik városba utazásnál tapasztalható. :) Helyben nem jellemző. A diákokat vagy kocsival viszik, vagy sétálva kísérik az iskoláig. Persze csak a kisebbeket. És mennek is értük. Ha nem a szülő, akkor egy ouper. /Óper - gyermek nevelését segítő, általában hölgy./

Van még néhány, számomra szimpatikus dolog, amit most megosztok.

Első alkalommal már elcsodálkoztam, hogy a sofőrnek mindenki köszön. Amikor leszállnak az utasok, akkor is. Hangosan. Természetesen ő is elköszön tőlük. Igaz, a busz olyan CITARO típusú, ami otthon is van. Nem csuklós. Arra nincs igény, annyian itt nem közlekednek vele. De ennek családias a hangulata.

Az emberek csendesen normálisan utaznak. Beszélgetnek, kedvesek. A diák korú gyerekek itt csak fejhallgatóval hallgatnak zenét....Persze felszálláskor kiveszik a fülükből.....Szívesen ismerkednek, szólnak egymáshoz, idegenhez is az erre lakók.

Ha idős, mozgásában korlátozott ember, anyuka gyerekekkel, babakocsival száll fel, addig nem indul el a sofőr, amíg ők biztonságosan el nem foglalják a helyüket. Talán tudja, hogy könnyen kibillenhetnek egyensúlyukból, ha ő elindul...Lehet, hogy ő is utazott már úgy, hogy két karon ülő gyereket vitt? Vagy csak empátia....Ki tudja.

A legnagyobb meglepetésem eddig az volt, hogy az egyik megállóban kerekes székben ülve várt a buszra egy viszonylag fiatal nő. Hátra húzódott, hogy le tudjanak a többiek szállni. Aggodalom és bizonytalanság nyomát sem láttam rajta. Amikor mindenki leszállt, a sofőr mellett állt egy férfi - talán ismerős és váltottak néhány szót - hátrajött, az ajtónál lenyitott egy fém lapot, ami a járda és a busz között a kerekes széknek adott szabad utat. A hölgy felgurult rajta, fiatal ember visszatette, előre ment. A hölgyet megvárta a sofőr, hogy elhelyezkedjen a kocsijával, rögzítse azt. A hölgy hangosan közölte, hol szeretne leszállni.  Majd tovább indultunk. Leszállásnál ugyanez játszódott le visszafelé, a fiatal ember nélkül. A sofőr jött hátra és tette az utat járhatóvá......És azt hiszem, nem fizetett a jegyért a szóban forgó hölgy......

Hát ez nagyon meghatott. Ami érdekes volt, nem is az, ami történt, hanem ahogyan. Olyan méltósággal, olyan természetességgel, hogy az lenyűgözött engem. A hölgy nem izgult, hogyan fog leszállni, megáll-e a busz, lesz-e aki segít neki....Olyan türelmes és toleráns volt mindenki, amit otthon nem tapasztaltam meg.

Egyik volt tanítványom a Facebookon egy reggeli iskolába utazásakor azt a megjegyzést küldte a hírfolyamba, hogy a "nyanyák miért most utaznak..." Hát kívánom neki, hogy ő már ilyen nyugalmas, toleráns környezetben legyen nyanya.....

Mindaz, amit leírtam Bischofszell és Amriswill között történt. Nem tudom, hogy nagy városokban is ilyen idilli-e a helyzet.

Ezért is érzem itt jól magam.