Eddig az volt a probémám, hogy nem történik semmi....Hát az elmúlt néhány napra nem lehet panaszom.

A märwilli lakást nem kaptuk meg. Nagy családnak adták. :( De a kandallósról is lassan lemondok, mert találtunk olcsóbb és nekünk megfelelőt. Többet is.  Csak újra telefonok, időpont egyeztetések, lakás nézés, pályázatírás, várakozás.....

Munka és tartózkodási engedély ügyben semmi újság. Várunk.

Nem így a közösségi élet! Ott aztán volt esemény!

Pénteken a güttingeni strandon találkoztunk ismerősökkel. Beszélgetés, napozás, a fiúknak sörözés. Az eső kicsit megijesztett bennünket, ezért a beszélgetést a mellettünk lévő lépcsőházban lakó ismerősnél, Norbinál folytattuk.

Szombatra meghívást kaptunk Kreuzlingenbe, hogy Laci egyik magyar munkatársának új bérleményét megnézzük. Itt megismerkedhettem egy újabb kollégájával és családjával is, akik közben váratlanul "felugrottak". Ők szerbek. Németül beszéltünk. Csodálhattam a svájci német nyelvet, ami annyira hasonlít a németre, mint a palóc tájszólás a magyarra. Lesz mit tanulnom! :) Hazafelé jövet - már esteledett - még benéztünk a bottighofen-i strandra is, mert valami rendezvény volt.....De már csak a helye maradt, meg a szép táj...

Vasárnapra egy újabb meghívás érkezett; az arboni strandon összejönnek magyar családok, ha van kedvünk, menjünk el. Az odajutás kicsit bonyolult volt, mert férjem a telefonját itthon felejtette és nem tudtuk pontosan, hol a helyszín. A szervezőt nem értük el. Először egy óriási szabad strandra tévedtünk be, ahol rengetegen voltak./ Egyszer már jártunk itt tavaly, akkor a pecás fiúkat látogattuk meg./ Majd Norbi szomszédtól,- aki ma is dolgozott, - megkérdeztük, - mert nekem az ő száma megvolt - hova is kellene menni. Kiderült, a fizetős strandon vannak a többiek, ahol már nem kell fizetni augusztus közepétől, mert az már utószezon.:))) Micsoda nagyvonalúság. De minden ugyanúgy működött. Volt úszómester, takarító,stb.. Kicsit a fűzfői strandra emlékeztetett. De nagyobb volt. Sokkal. És az öltözben újságok és könyvek voltak kitéve....Aki akar, olvasással is töltheti a napozást...És persze a kicsiknek külön kis medence, mert ugye a tó az nekik még veszélyes üzem....És hideg. 21 fokos volt a víz.

Végre kicsit úszkálhattam én is a Bodeni tóban. Kellemes, hűs volt. Az idő pedig igazán alkalmas a strandolásra. Hazafelé még megnéztünk néhány címet, ahol lehetséges lakások vannak. Megcsodáltam a Säntist -egyik kedvenc hegyem - a lemenő nap sugarainak fényében. Aztán megálltunk egy ház előtt, ahol kedves lovacska nézegetett ki egy ablakon, előtte pedig gyümölcs stand volt, ahol mindenféle finomságot lehetett venni. Málna, szilva, barack, de volt tojás, házilag készített olaj, de talán még méz is...Természetesen nem volt eladó, video kamera, biztonsági felszerelés. Csak egy, amolyan konzerves doboz szerű valami, amire ráírták, kassza. /Kässeli - svájci németül :))))/ És természetesen sok pénz volt benne.....És itt sem jutott senkinek eszébe, hogy .......Hihetetlen. Csak így maradjon. Néha félek, hogy a sok bevándorló talán nem tudja felvenni ezt a tempót és elromlik, ami most annyira idilli....A nyugalom, a biztonság, a béke, a türelem, a rend, a harmónia a természettel, a gazdagság. Nagyon jó. Ez terjedhetne a világon, mint a járvány!

Nagyon jól éreztük megunkat mindhárom helyen. Sok ismerőssel találkoztam és új embereket ismertem meg. Kicsit el is fáradtam, mert közben még maradt a lakás csiszolgatásból is feladat./Ablaktisztítás, függöny mosás/ És hát persze a szokásos asszonyi feladatok. Mosás, főzés, vasalás, stb.....

Igazán aktív pihenéssel töltöttük a hétvégét.

Nem panaszkodom, mert jól érztem magam. A képek magukért beszélnek.

Tegnap is lakást néztünk. Gyönyörű a környék is, van benne kandalló, amire sok éve vagyom. De ez sem olcsóbb. Mellesleg, ami olcsóbb, az vagy nagyon rossz helyen van - nekünk - vagy emeleten, amit én nem szeretnék, mert a másik vágyam az udvar. Hát ez a lakás most ilyen. Már két lakásra adtuk be a kérelmet. Most várunk.....

Ma végre az idő is jó. Pedig itt vagyok! :)))))A hét végén jó lenne napozni, sétálni, élvezni a napsütést!

Már 8 madarunk van! 5 kicsi született még az esküvő előtt. :)/Gould-amandina/ Már 3. éjjel fordul elő, hogy a kis lükék felébrednek, - mert talán leesik álmában valamelyik, -  ilyenkor össze-vissza csapkodnak. Villanyt kell nekik kapcsolni, hogy helyre találjanak. Hajnalban megismétélték a vircsaftot. Laci már dolgozni ment. Megnéztem őket, hát azt láttam, az egyik kiszökött. Nem rossz program 3/4 6-kor madarat hajkurászni. De megfogtam a kis csurit. Aztán még alhattam kicsit. :)

Azzal telnek napjaink, hogy várunk. Lakásra és munkára. Nekem lassúnak tűnik a folyamat. Férjem szerint ez teljesen normális állapot.

Az időjárás is vacak. Borongós, őszi idő van. Amolyan iskola kezdési......Hogy ne fájjon a gyerek szíve. Vége a nyárnak. Bár otthonra - látom a neten - még kánikulát is jósolnak, itt nem látok ilyenre esélyst sem.

Viccesen azt szokták férjem munkatársai mondani, ha én itt vagyok, az időjárás is elromlik. Van benne igazság. Pedig szeretnék fürdeni még idén a Bódeni tóban!

Szombaton visszamentünk Märwill-be, ahol több lakást is láttunk, ami kedvünkre való lenne. Előző nap már kiválasztottuk azt, ami a legjobban tetszett. Mire hazaértünk, várt egy email, hogy menjünk szombaton 14 órára. Ennek a gazdája írt.

Nagyon tetszik. Szép, nagy. És drága. :(( Ha mindketten dolgozunk, akkor talán nem lenne gond kifizetni. De mikor lesz munkám?

4,5 szobás, két fürdővel, szép nagy nappalival, terasszal, és 3 kicsi szobával, meg egy korszerűen felszerelt konyhával.....

Nagyon lelkesedtem érte.

Azt mondta a tulaj, aludjunk rá és hívjuk vissza.

Nagyon szép kis településen lenne...És közel Laci munkahelyéhez. Ha én is kapnék ott  munkát, szuper lenne....Még ebédelni is haza járhatnánk. 5 percre van kocsival a Stadler....Palota-Pét távolság....És akkor még az egészséges életmód sem szenvedne csorbát! /Nem 17  ó. után ebédelnénk...:((/Ha még a szomszédban lévő iskola tornatermében tarthatnék aerobikot, az egyenes ideális, sőt álomszép lenne! :)))))

Most légy okos Gabi! :)

Pénteken is "háztűznézőben" voltunk. Magyarul: lakást kerestünk. Több címünk is volt, amit előzőleg a net-ről keresgéltünk. Mindegyikhez elmentünk, hogy megnézzük, milyen a környezete, kik lakják, milyen objektumokhoz van közel, hogyan lehet eljutni innen tervezett, áhított munkahelyem irányába.

Közben azon gondolkodtam, vajon miért is látom másnak Svájcot, mint hazámat. Egyelőre csak a külsőségeket látom, mert bár 3. éve többedszer vagyok itt, azért igazán semmibe nem láttam még bele.

Az tűnt fel, hogy rengeteg beépíthető hely van. Pedig egy tó körül járunk. Közép-Európa 3. legnagyobb tava a Bodeni tó a Balaton és a Genfi tó után. Azt gondolná az ember, hogy itt egy talp alattnyi földért ölik egymást az emberek. Főleg olyanért, ami a tóra néz. De nem. Van bőven hely. És folyamatos épülnek új és új házak.....És még mindig van rengeteg üres terület...:) Aztán hosszas közös gondolkodás után rájöttem,- és ebben férjem vezetett és erősített meg - hogy nincsenek családi házak. Amerre eddig jártunk, azt figyeltük meg, hogy főleg társas házakat építenek. Valószínűleg helytakarékosság miatt. Vagy mert ez hagyomány. Nem tudom. Még nem. Az is érdekes, hogy hiányoznak az otthoni mértékkel mért kertes udvarok. Vannak persze. Ezek szépen ápoltak, trágyázott a fű, játszó udvarok, társasági élethez kialakítot grillező helyek, esetleg ici-pici konyhakert néhány salátával, karfiollal....Nem kisebb, csak több ember osztozik rajta. Békében.

Az is feltűnt, nincs tele lezárt területtel a tópart, hiányoznak a kolbász árusok, fagyisok, halasok, meg a fürdőruha árusok....Szóval a kereskedők....Viszont bárhol fürdenek, napoznak, hevernek, beszélgetnek, ülnek és gyönyörködnek a tájban az emberek. És a fizetős strand kevés - bár nagyon színvonalas. Vannak elkerített "strandok" de szerintem a közelben legelésző tehenek elől zárták el....:)))) A belépés ára rám van bízva. Becsületkassza. Mert itt van öltöző, zuhanyzó, meg grill sütő.... meg rendben tartott fű. /Ha értékelem, akkor fizetek. És fizetek, mert értékelem./ És beszélgető, sütögető, labdázó emberek. /Meg néhány hangoskodó magyar, vagy szerb....:(/

Persze vannak ellenpéldák, de nagyon kevés. Ha távolodunk a tótól, akkor is jellemző marad a társasház, de kacskaringós, szűk utcákban, elrejtve a kíváncsi szemek elől, gyönyörű magán tulajdonú házak vannak. Persze ezek is több generációsaknak tűnnek....Remélem, ha többet leszek itt, akkor nem csak találgatok majd! Szépek. Lenyűgözően szépek. Többnyire egyszerű, a kezünk ügyében lévő tárgyakból alakítnak ki "falat", ami semmire se jó, de a tó kavicsaiból rakják fel és jól mutat. Vagy építenk ki ezekkel egy kiskertben egy részt....Vagy raknak össze belőle szabdtéri szobrot. Vagy éppen drótból formáznak meg egy madarat...Fantáziadús. Majd képek is lesznek, de amit készítettem, valamiért életlen lett. Lesz másik!

Nagyon sok a mezőgazdasági terület. Ahol hely van - akár a kis város közepén! - állatokat tartanak, illetve itt Thurgau kantonban rengeteg almát termelnek. Ez a központja. Hihetetlenül okosan csinálják. A gyümölcsös minden fája hálóval van takarva. Egyben. Véd a jégtől, az erős naptól, széltől...Talán a szakemberek jobban tudják még mitől. És a fiatal fa, ami otthon csak áll évekig termés nélkül, itt a friss telepítésű is 4-8 szemet már hoz. Ceruza vékony ágak, majd leszakadnak ettől pár szem almától. /Onnan tudom, hogy friss, mert tavaly ilyenkor ott még nem volt gyümölcsös!!!/ Szóval érdekes.

És az is, hogy az idős, tolókocsiban ülő bácsi a káposztás? vagy nem tudom milyen föld közepén valamit kapál, gazol? Nem tudom. Ott van. Teszi a dolgát.

A gépeket, szerszámokat kint hagyják a föld szélén, mert másnap is kell. Ott is marad!!!

Jó lenne, ha ez nálunk is így lenne egyszer!

A ház előtt asztalon kimérve gyümölcsök vannak - eladó. Becsület kasszával. Válogathatsz. Nincs ott senki. Van 24 órán át működő tejautómata, vagy almalé autómata...Nincs videokamera sem.....Akár elvihetnéd fizetés nélkül.....De nem teszed meg. /Sok éve, úgy '97 körül Kőszegen voltunk edzőtáborozni aerobikos és ugróköteles tanítványaimmal. Akkor ott is láttunk ilyet. Nem hittem a szememnek. Vajon működik még?  Annyit változott a világ!/

Tanévkezdés! Már hetek óta kint vannak a táblák az iskolák környékén, hogy felkeltsék az autósok figyelmét. Ennyi.

Abbahagyom, hogy máskorra is maradjon, és ne unja meg az olvasó. Legközelebb írok az aktívan sportoló 60-asokról, autót vezető 60 feletti nénikről, bácsikról, és arról a sok másságról, amit itt tapasztalok.

Nagyon jó itt, de az otthon biztonsága, lányom, nővérem, a barátok közelsége, a munkám, a gyerekek, kollégák egyre jobban hiányoznak.

Tegnap jól megizzadtam.....

Reggel csengett a telefon, délután egy lakást kellene megnézni. /A sok éve pihentetett nyelvtudásom miatt mindig a szőr áll a hátamon, ha telefonon kell beszélni....Brrr/

Laci már délben hazajött, hogy munka keresés ügyében útnak induljunk egy közeli településre. Említettem a telefonhívást neki. Ő eszembe jutatta, hogy nem érünk vissza erre az időpontra. No, újra telefon, egyeztetés...Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr Azért ketten összehoztuk. :)

Persze az önéletrajzom sem volt befejezve, jó sokat kellett még rajta dolgozni. Azt hittem, gyorsabban fog menni. Volt kapkodás, izzadás, hogy időben odaérjünk. Aztán dolgom végeztével irány Szt.Gallen!

926-ban is jártak ott kalandozó magyarok.:) Akkor a kolostor lakói /Már jártam ott tavaly kirándulóként. Nagyon szép és a novella a fülemben csengett../ attól féltek, hogy a magyarok majd felnégyelik őket, lófarkához kötik.....Csak Heribald aggódott a saruja miatt, amely tönkrement és nem kapta meg a neki járó bőrt, amiből újat kellett volna készítenie. A többit olvassátok el!:) Én általános iskolás koromban tanultam..../Lázár Ervin: Eredeti üzenet - Szentgalleni kaland/

No, hát nem bántam volna, ha rettegik a magyart és ijedtükben azonnal adnak nekem  valami jó kis munkát, amely mellesleg jól is fizet! Az egyik helyen csengettünk a kaputelefonon és közölték, írásban adjam be a kérelmemet...../ismerős bürokrácia..:)))/Mellesleg csak át kellett volna venni az előre összeállított csomagot, amelyben önéletrajz, valamint a végzettségeimet igazoló hivatalos másolatok voltak.

A másik helyen azonban, egy munkaerő közvetítőnél, nagyon kedvesen és készségesen fogadtak. /Igaz, ott férjem munkahelyi ismerősének a közeli rokona várt......Mily ismerős ez a szituáció is..../ Miután egyeztettük vágyaimat és a realitásokat, elbúcsúztunk azzal, ha megérkezik a munkavállalási és lakhatási engedélyem, akkor keresnek valamit.:(

Nos, hát első alkalommal nem sikerült Szt. Gallent bevennem, de nem adom fel!

Októberben lesz 6. éve, hogy Lacival megismerkedtem.

 Július 24-én összeházasodtunk. Egy hét után, 31-én elindultunk Svájcba, új lakóhelyem felé. Már többször jártam itt, de most mégis más státuszban jöttem vissza. Sok-sok kérdőjellel, aggodalommal, fájó szívvel....Otthon hagytam Gabi lányom, a munkahelyem, minden eddigi életem, elintézetlen dolgaimat, emlékeimet......

És boldogan, mert végre együtt lehetek a férjemmel! Az első hét - és úgy látom, hogy még a 2. is - :) azzal fog telni, hogy ici-pici studió-lakásunkat két személyessé alakítsam sok ötlettel...Persze ez kicsit feleslegesnek tűnik, mert hamarosan nagyobb lakhelyet kell nézni, mert itt, Svájcban, nem lehet "szűkösen" élni. Legalább 2, de inkább 3 szobás lakást kell bérelnünk, hogy megfeleljünk a törvényeknek. /Aki ismer, tudja, ha két napos osztálykirándulásra mentünk, vagy egy hetes nyári táborba, akkor is volt terítő az asztalon, vagy az annak kinevezett széken, mindent otthonosan berendeztem, mécsest gyújtottam, stb. Igyekeztem otthont varázsolni magam köré. Ezért nem zavar, ha csak néhány hétre is szól az itteni fészek...../

Közben munkahelyet és nagyobb lakást keresünk megállás nélkül. Tegnap arra is volt rövid időnk, hogy kiüljünk a Bodensee "fölé" égy kellemesen kialakított parkolóba és onnan gyönyörködjünk a csodaszép tájba....Előttünk a tó, túloldalán Németország, jobbra Ausztria - Bregenz, ami nyönyörű, aztán még jobbra az Alpok csodás hegyeinek enyhén párás sziluetteje....A kedvencem, a Santis most egyáltalán nem látszott....Megint eltolták, vagy függönyt húztak elé. :)

Mónika szorgalmasan dolgozik azon, hogy nekem szuper blogom legyen. Köszönöm. Hogy tetszik? Nekem nagggggyoooon.

Sajnos rajtam a sor, hogy tartalommal töltsem meg. Egyelőre azonban ami legköt az, hogy a kicsi lakásunkat arra a rövid időre, amit még itt töltünk, lakhatóvá tegyem. Az önéletrajzom sincs kész....Szokás szerint mindent az utolsó percre hagyok. Ez így nem mehet tovább......

Mónika felvetette, mi lenne, ha svájci életemet blogra vetném.....Még sose csináltam ilyet, valamikor el kell kezdeni. Nézzük, mit lehet kihozni a tudásomból /Mónika nem  kis segítségével./